Beatrix Julia Nagy

residence, in the presence of her loving daughters, Chrysta and Beatrix (Trixie), after receiving her Last

Rites at home.

Beatrix was born in Budapest, Hungary, on August 31, 1942, in the midst of World War II, and resided

primarily in the beautiful town of Miskolctapolca. The house she grew up in is still under the

ownership of her family. After spending a few years during high school studying in Budapest, she

obtained her diploma in Miskolc in 1960.

Beatrix was a straight “A” student and was interested in studying Pharmacy in University.

Unfortunately, political intricacies precluded her from being accepted by Hungarian Universities, as

her biological father had been an army officer in the anti-Communist Horthy regime, and her adoptive

father took part in the Hungarian Revolution of 1956 and had been jailed by the Communists as a

result. This type of familial pedigree did not bode well within Communist-controlled Hungary at the

time. Nevertheless, Beatrix persisted and managed to obtain work as a grade school teacher in

Zádorfalva, a small village close to the Hungarian-Slovak border, where she was adored by herstudents

(as evidenced by the letters from her students she kept!).

Beatrix was able to gain acceptance at the Teacher’s College in Eger (Egri Tanárképző Főiskola). She

was in the midst of her final year of studies in mathematics and physics in 1966 when, through letterwriting, she met Zoltan (George) Nagy, a Canadian-Hungarian engineer. Like many Hungarians at the

time, Beatrix wasliving under the thumb of the oppressive Communist regime. In 1968,she emigrated

to Canada and married George, settling in Toronto. Beatrix and George had two daughters, Chrysta

(born 1968) and Beatrix (Trixie, born 1975), before she divorced him in 1982.

After arriving in Canada, Beatrix worked as a buyer in Toronto’s fashion industry, traveling to various

Western European fashion centres, entrusted with her keen eye for purchasing high-quality apparel

and materials. Her expertise in fashion would be greatly valued when she later volunteered as a

costumographer for the Kodály Dance Ensemble of Toronto, one of the most established Hungarian

folkdance performing groups in North America. She became an expert in folk costuming, and her

contributions to the group’s legendary collection continue to endure to the present day.

Following her fashion career, Beatrix returned to her education roots, becoming a pioneer in

Hungarian-English bilingual education. She specialized in assessing students and teaching English to

newcomers from Hungary for the Toronto District School Board and the North York Board of

Education. It was these achievements that helped earn her a Heritage Language Certificate from the

University of Toronto. Beatrix helped develop testing and educational materials, and her patient

teaching style and dedication to her pupils made her very popular amongst students of all ages as well

as her Board colleagues.

Beatrix always remained attentively interested in the happenings within her Hungarian community,

and continuously supported well-established Toronto-based organizations such as the Hungarian

Radio Program, Kalejdoszkóp Magazine, and Saint Elizabeth of Hungary Roman Catholic Church. A

self-taught gourmet cook, she was also a culinary virtuoso, and developed a keen expertise in

Hungarian and other international cuisine.

After her retirement, Beatrix’sfocus centred mainly around her family, particularly her grandchildren’s

activities. Her growing health issues did not allow herthe comfort of traveling widely in the lastseveral

years, but she attended every performance, ceremony, graduation, and other family event. At the

same time, she regularly kept in close telephone and correspondence contact with a litany of friends

and family members in North America, Hungary, and the United Kingdom. While Beatrix always had

a preference for remaining within her own home, she routinely reached out to contacts around the

world on a daily basis.

Beatrix had a deep knowledge of alternative medicine and healing, and could offer a natural cure for

most every ailment. But her own health struggles became increasingly severe over the last several

years, driven mainly by osteoporosis and sleep apnea. We are blessed that she remained lucid and

engaged in conversation until the last few hours of her life.

Beatrix is survived by her daughters Chrysta Musselman and Beatrix (Trixie) Nagy and their husbands

Rob Musselman and Kalman Magyar; her five grandchildren (Noah and Juliet Farberman; Csenge,

Soma, and Bibor Magyar); her sister Klára Fényes (Nádasi) in Hungary and her sister’s family; and her

companion of many years, Ted Csizmazia. Beatrix was predeceased by Tamás Fényes, her brother who

had emigrated to South Africa; her parents Klára Csiha (her mother), her grandmother Dr. Csiha

Endréné Paksy Juliánna (“Nanóka”), Dr. Sándor Fényes (her adoptive father), and Imre Telbisz (her

biological father).

A Celebration of Life will be announced and held when COVID-19 restrictions allow, likely in the fall or

winter 2020 – all of Beatrix’s family and friends will be welcome to attend. In the meantime, if you so

desire and in lieu of flowers, a monetary gift may be made in Beatrix’s memory to the Hungarian Radio

Program of Toronto, which she loved listening to every Saturday. Cheques can be payable to

“Hungarian Radio” (re: Beatrix Nagy’s Memory), and mailed to Hungarian Radio, 695 Coxwell Ave.

#601, Toronto, ON, M4C 5R6. E-transfers may be sent to [email protected].

Please contact Kalman Magyar at [email protected] for any further information.

GYÁSZJELENTÉS

Nagy Beatrix Júlianna

1942, augusztus 31 – 2020, május 2

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Nagy Beatrix Júlianna, 2020, május 2.-án elhunyt. Az utolsó kenet

vételét követően békésen távozott az élők sorából szerető lányai Chrysta és Beatrix (Trixie)

jelenlétében.

Beatrix Budapesten született a II. Világháború közepette 1942, augusztus 31.-én, majd főként a festői

szépségű Miskolctapolcán töltötte gyermekkorát. A ház, ahol felnőtt, mai napig a család tulajdonában

van. Néhány éves budapesti középiskolai tanulmányokat követően Miskolcon érettségizett 1960-ban.

Beatrix kitűnő tanuló volt, gyógyszerész szeretett volna lenni. A kor számára kedvezőtlen politikai

körülményei miatt, egyetlen egyetemre nem nyerhetett felvételt. Édesapja magasrangú katonatiszt

volt a Horty korszak alatt, későbbi nevelőapja az 1956-os Forradalomban való részvétele miatt

börtönbüntetést kapott. Ez a családi háttér természetesen nem volt szimpatikus a kommunista

rezsimnek. Beatrix azonban állhatatos volt és állást kapott egy apró szlovák-magyar határmenti

faluban, Zádorfalván. A kis diákok nagyon kedvelték, melyről a haláláig megtartott levelek

tanuskodnak.

Beatrixnak végül sikerült felvételt nyerni az egri Tanárképző Főiskolára. Utolsó éves fizika és

matematika tanulmányai idején, levelezés útján ismerkedett meg a kanadai magyar mérnökkel, Nagy

Zoltánnal (George). A kommunista elnyomás alatt szenvedő sok-sok magyarhoz hasonlóan,

kivándorolt Kanadába és feleségül ment Zoltán-hoz, és Torontóban telepedtek le. Két gyermekük

született, Chrysta 1968-ban, Beatrix 1975-ben, és 1982-ben elvált Zoltán-tól.

Kanadába érkezése után Beatrix beszerzőként dolgozott a Torontói divat iparban, több európai

országban fordult meg, munkáltatója megbizott jó izlésében és éles meglátásában a jó minőségű

ruhaneműk anyagok kiválasztása tekintetében.

Szakértelmét később nagyra becsülte Észak Amerika egyik legnevesebb csoportja, a Torontói Kodály

Néptáncegyüttes is, melynek viselet tárának kezelését és ellátását hosszú éveken keresztül

önkéntesen végezte. A magyar népviselet szakértője lett és az általa tervezett és varrt ruhákat a mai

napig viselik a táncosok.

Divat karrierjét követően Beatrix visszatért eredeti képzettségéhez. A magyar-angol kétnyelvű oktatás

területén vállalt állást a Torontói iskolarendszerben. Feladata a Magyarországról érkező diákok

nyelvtudásának felmérése és angol tanitása volt. Munkájának ellátásához a Torontói Egyetemtől

(University of Toronto) nyert tanusitványt. Vizsga és oktatóanyagot dolgozott ki, türelmes oktató

stilusa népszerűvé tette a diákok és kollegái körében egyaránt.

Beatrix egész életében érdeklődéssel követte a torontói magyar közösség történéseit, rendszeresen

támogatta annak komoly szervezeteit, mint a Magyar Rádió programot, Kalejdoszkóp Magazint, Szent

Erzsébet Katolikus templomot.

Kiváló önképzett gourmet szakács is volt, otthon volt úgy a magyar, mint a nemzetközi konyha

ételeinek elkészitésében.

Nyugdijba menetelét követően leginkább családja, különösen az unokái körül tevékenykedett.

Növekvő egészségi problémái egyre inkább korlátozták az önálló mozgásban, de mindig elment az

unokák koncertjeire, szertartásaira, ballagásaira, és más családi eseményeire. Szintén rendszeres

telefonkapcsolatot tartott az Észak-Amerikában, Magyarországon, és Angliában élő rokonságával,

barátaival. Míg nagyon szeretett otthonában tartózkodni, napi szinten nyúlt ki a nagyvilág felé.

Komoly természetgyógyászati ismeretekkel is rendelkezett, minden panaszra ismert hatásos

természetes gyógyirt. Ugyanakkor saját állapota, főként csontritkulás és légzési zavarok miatt,

menthetetlenül fokozatosan romlott. Ugyanakkor szellemileg friss maradt és örömmel társalgott,

beszélgetett életének szinte utolsó néhány órákig, amikor szervezete végleg feladta a szolgálatot.

Beatrixot gyászolják leányai Chrysta és Beatrix (Trixie), férjeik Musselman Rob, ifj. Magyar Kálmán; öt

unokája Farberman Noah és Juliet, és Magyar Csenge, Soma és Bíbor; testvére Nádasiné Fényes Klára

és családja Magyarországon; és hosszú évtizedekig Torontóban mellette kitartó barátja és társa,

Csizmazia Tivadar (Ted). Kegyelettetel emlékezünk a korábban elhunyt szerettekre, a Dél Afrikai

Únióba emigrált öccséről Fényes Tamásról; édesanyjáról Csiha Kláráról; nagymamájáról, Nanókáról

(Dr. Csiha Endréné Paksy Juliánnáról); nevelőapjáról Dr. Fényes Sándorról; és édesapjáról Telbisz

Imréről.

Beatrix Életének Megemlékezésére (angol szokás kifejezéssel élve Megünneplés) a jövőben, a COVID19 járvány korlátozásainak megszüntetését követően, előre láthatólag 2020 őszén, telén kerül sor,

melyre Beatrix családtagjait, barátait szeretettel várjuk. Családunk kérése, hogy virág helyett a

Torontói Magyar Rádióadás javára, melyet szombatonként Beatrix nagy örömmel hallgatott, történő

adományozással emlékezzenek szerettünkre. A “Hungarian Radio” nevére kiállitott csekket, ”Beatrix

Nagy’s Memory” megjegyzéssel a 695 Coxwell Ave. #601, Toronto, ON, M4C 5R6 cimre kérjük küldeni.

Elektronikusan a [email protected] cimre lehet adományozni.

További kérdéseket ifj. Magyar Kálmánhoz lehet intézni [email protected] email cimén.